A hétvégén új fürjcsapattal bővült az állományunk, 180 db fürjtojó érkezett, kakas nélkül! Ez egészen új dolog volt számomra, hogy a fürj tojóját kakas nélkül is tartják! Mindezidáig a leírásokban, szakirodalomban csak kakassal együtt tartott fürjekről olvastam.
Mégpedig ezt ajánlják:
Étkezési célra termel tojás esetén 5 tojóhoz 1 fürjkakast számoljunk.
Keltetésre szánt tojás esetén 3 tojóhoz 1 kakast tegyünk.
Most pedig fel lettem világosítva, hogy étkezési célra szánt tojás termelés esetén nem szükséges a tojó mellett fürjkakast tartani. Így hát most kakas nélküli csupa tojó csapatom lett.
Ehhez hozzá kell tennem, hogy valóban, amikor az én fürjeim ivarérettek lettek és szétválogattam a kakasokat és tojókat külön ketrecbe, néhány napig elkülönítve laktak. És valóban a tojók akkor is tojtak, sőt! Akkor ugrott meg a tojások száma, amikor a kakasok különköltöztek. Láthatóan nyugodtabbak lettek a tojók, békésen elüldögéltek, míg a szétválasztás előtt állandó nyüzsgésben voltak, valaki mindig kergetett valakit. Ám mivel a szakirodalom szerint szükséges a kakas, ezért az előírt mennyiséget visszahelyeztem a tojókhoz a ketrecbe. A békének azon nyomban lőttek, bár korántsem volt akkora háború, mint a kakas túltengéses állapotban.
Most kíváncsian várom, milyen lesz a tojástermelés a kakas mentes állományban.
Ezt az új csapatot ketrecestől vásároltam, gondolva a télre, amit állítólag nem olyan jól bírnak a fürjek, (legalábbis a szakirodalom szerint, de ennek már nem tudom, milyen mértékben lehet hinni), és fűtött helyen fogom tartani őket a zord idők idején. A kinti röpdés csapat is be fog költözni télire fűtött helységbe.
Fura érzés volt látni a ketrecekben tömörülő fürjeket, eleinte nagyon berzenkedtem tőle. Nem szeretem, ha egy állat be van zárva, az én filozófiám az, hogy ha állatot tartok, akkor kötelességem megadni neki a természetéhez legközelebb eső tartásmódot, cserébe azért,hogy engem táplál.
És megint egy találkozás azzal, hogy az elgondolás és a gyakorlat között szakadék támadhat: Nálunk két csapat fürj volt a nyáron, az egyik csapat szabadon, tágas röpdében élt, homokfürdővel, búvóhellyel, mozgási lehetőséggel. Egy kisebb csapat pedig viszonylag tágas fa, teli aljú, nem rácsos padozatú ketrecben. A tapasztalat az, hogy a röpdés csapatban a tojástermelés teljesen rapszódikus, hullámzó, kiszámíthatatlan. Míg a ketreces csapatnál sokkal egyenletesebben tojtak a fürjek. Én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy tojjon egy fürj, mindenképp "jól" kell éreznie magát. Vagyis, ha megkapja azt, ami számára fontos és szükséges,akkor fog tojást termelni, tojni. Nos ehhez képest a szerintem kevésbé jól tartott ketreces csapatban tojtak többet a fürjek. Ez igen érdekes, és elgondolkodtató tapasztalat.