Az ősz folyamán megkezdődött a talaj előkészítése a bodza telepítéséhez. 

Első lépésben a bozótot irtottuk ki a területről. Ezt követően jöhetett az ültetőgödrök kifúrása.

Az ültetőgödrök 60 cm átmérőjűek.

Megérkezett a bodza!

 A csúszós, havas domboldalon a traktornak kellett felvontatnia a teherautót.

 A bodzatöveket elvermeltük, hogy fokozatosan lehessen elültetni, ahogy majd az idő engedi.

A vermelés sötétben, hóesésben hangulatos traktor "reflektorfényben" fejeződött be.

 Előrelátásunk helyénvaló volt, másnap hó lepte be a domboldalt, fel kellett függeszteni a telepítési munkálatokat.

 Egy hét múlva kegyes volt hozzánk az időjárás, kisütött a nap, elolvadt a hó, folytathattuk a munkát.

A bodza 10-es kötegekben érkezett. Ültetés előtt a gyökereket megmetszettük.

 Metszés után, sokkal csinosabban.

A metszőolló használata nem jár veszélyek nélkül!

Egy kis hó nem tarthat vissza, ha nappal nem fagy.

Másnapra a napsütésben nyoma sem maradt a hónak, de a sár annál nagyobb lett. 

 De a csapat megállíthatatlan volt, sem sár, sem hó nem lehetett akadály!

Az eredmény nem is maradhatott el, a bodzák büszkén feszítettek a földben, a csapat pedig mellettük.

Nagy - nagy örömben van részünk, ugyanis a telepítés utáni második ősszel almát szüretelhettünk!!

Ez persze még nem számít igazi szüretnek, inkább egyfajta bemelegítés nekünk és a fáknak is.

2016 novemberében két évvel ezelőtt érkeztek meg hozzánk az almafa csemeték. A sáros, ragacsos időben több ember, több napi kitartó munkájával kerültek a helyükre a kis fák.

A képen látszik, hogy a terület immáron körbekerítve, szarvasoktól, nyulaktól védve, a fáknak a lyukak kifúrva, a csapat pedig a szakmai eligazítást hallgatja a "NAGY MUNKA" előtt. A képen ott van a fiam is, akire büszke vagyok, hiszen a maga 11 évével végig jelen volt a folyamatnál a felnőtt férfiakkal együtt!

A Hollandalma Kft. kínálatából 3 fajtát választottunk az első telepítéshez, egy savanykásabb ízvilágú piros fajtát, ez a Red Topáz, és két édesebb, zöld almát az Oriont és a Lunát. Mindhárom hosszan tárolható, étkezési alma. A kb. 2 hektáros területre 1320 db almafa került összesen, a három fajtából egyenlő arányban.

A második tavasszal már sok-sok rózsaszín-fehéres virág volt a fákon, de a Naturalma szaktanácsadója javaslatára minden fán csak egyetlen almát hagytunk. Még kímélnünk kell a fákat, hogy mind a föld alatt, mind a föld felett megfelelően tudjanak fejlődni, erősödni.

A nyáron több évtizede nem látott jégeső pusztított a környéken, ami az almásunkat is érte. Tojás nagyságú jég hullott a fákra és persze az almákra is. Ágak törtek le, sebek éktelenkedtek a fákon és az almákon is. Szerencsések vagyunk és hálásak vagyunk érte, hogy ez nem teljes termésnél fordult elő!

A jégverte alma étkezési almának már nem adható el, hiába gyógyult be a seb.

És végül nem maradhatott el a kóstolás, amit már mindannyian nagyon vártunk!  Finom, zamatos, lédús mind a három alma, a Red Topáz kicsit savanykásabb ízű a másik kettőnél. Télire betároljuk őket és kíváncsian várjuk, hogy hogyan állják a tárolást!

Hát ígértem, hogy írni fogok arról az időszakról, ami a pályázat megnyerése és a megvalósítás első üteme között eltelt. 

Kiderült, hogy ez nem is olyan könnyű, mert először kronológiai sorrendben akartam írni, de aztán rájöttem, hogy már nem is emlékszem, hogy mikor milyen hivatalban, pontosan mit kellett intézni...

Így hát nem lesz pontos a leírás, inkább érzelmi megközelítésű, azokat írom le, amik a legerősebb nyomokat hagyták, vagyis amire emlékszem.  :)

A pályázat megírását egy nagyon ügyes, debreceni pályázatíró vállalta, akivel könnyű volt együtt dolgozni, amit ígért, teljesítette, korrekt, talpra esett és megbízható! Nagyon örülök, hogy őt választottuk, az elején még hezitáltam egy kicsit, egy profinak látszó budapesti cég miatt. De aztán hagytam, hogy a megérzésem vezessen,és így nyert a debreceni hölgy. Meg aztán  általa mi is. :)

A pályázatban beadott tervben fürjtenyésztés és gyümölcsös telepítése állt. 

Azt tudni kell, hogy a megvalósítás során az állattenyésztés és a kertészet átjárható, ha teszem azt, valaki fürjtenyésztésre nyeri meg a pályázatot, de időközben örököl egy almást, akkor minden további nélkül fordíthatja az almásra a pénzt. 

Nálunk az a helyzet állt elő, hogy amíg vártunk a pályázati eredményre, addig úgy gondoltam, hogy elindítom a fürjtenyésztést és mire megjön az eredmény, addigra már lesz egy törzsállományom, és egy adag tapaszlatom.

Ez úgy tűnik, nagyon jó gondolat volt, mert az 1 év fürjezés után kiderült, hogy nem a fürj az, ami a mi vállalkozásunk lesz. Úgyhogy mire megnyertük a pályázatot, már tudtuk, hogy állattartásban nem gondolkodunk, csak növénytermesztésben. 

Némiképp az is módosult, mert a pályázatban még meggyet terveztünk, de időközben rátaláltunk a Naturalmára, amibe rögtön beleszerettünk, és tovább nem volt kérdés, hogy milyen növény legyen! Az almát választottuk. 

A legnehezebb nehézség az első évben a megvalósításban, a terület kiválasztása volt. Mégpedig a földárak miatt. A pályázatban ugye a megnyert összeghez vállalni kell egy adott üzemméret megvalósítását. Nekünk ez gyümölcsösből 4-5 ha almást jelent. 

Aki Debrecen környékén lakik, biztosan tudja, hogy itt a környéken vannak az ország egyik legjobb minőségű földjei és ezzel együtt a legdrágábbak is. Emiatt hamar felismertük, hogy Debrecen és környéke szóba sem jöhet a pályázat megvalósítására, hiszen a megnyert összeg még a földvásárlásra sem lenne elég, nem beszélve a  többi költségről!

Így országos szinten kerestünk elfogadható árban földeket és a lehetőségek közül végül a Balaton felvidéket választottuk. Veszprémtől nem messze egy kis község határában találtunk egy lankás domboldalon, egy déli fekvésű, nekünk megfelelő területet. 

A földvásárlás procedúrája kicsit hosszadalmas, kb. fél évet vesz igénybe. Mi január-február környékén indítottuk el és valamikorra nyáron került a nevünkre. Birtokba pedig szeptemberben vehettük.

Folyt. köv.

A 2016-os év  egy csodálatosan jó hírrel indult, megnyertük a pályázatot!!

2015-ben a fiatal gazdáknak meghirdetett pályázati lehetőségre beneveztünk, és a sors nekünk kedvezett, meg is nyertük! Nagy örömmel vettem tudomásul a jó hírt, ugyanis nem szokványos az életemben, hogy csak úgy "nyerek". Persze most sem arról van szó, hogy csak úgy az ölébe pottyan az embernek a sok pénz, és azt teszi vele, amit csak akar.. ugyanis a megnyert pénzhez kemény feltételek, feladatok is társulnak. Ezért aztán a nagy öröm után természetesen hamarosan következett, a "jaj istenem nyertünk, most aztán mi lesz" pánik...:)

De nem maradhattunk sokáig a pánik állapotában, mert a 2016-os év a megvalósítás első éve volt, így aztán rögtön munkához is kellett látni, hogy a vállalásokat teljesíteni tudjuk.

Az év első fele a megfelelő terület kiválasztásával és megvásárlásával telt, sok-sok várakozással, türelempróbával, bürokratikus feladatokkal.

A nyár második felében már a konkrét munkát tervezgettük,az ősz első felében előkészítettünk, a második felében pedig végre elkezdődhetett a "NAGY MUNKA".

Rettentő izgalmas volt, kihívásokkal és ismeretlen feladatokkal teli, és nagy lelkesedéssel láttunk neki.

Hogy pontosan milyen kihívások, feladatok, buktatók, és örömök értek minket, arról a következő bejegyzésben olvashattok.

SZERENCSÉS, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDENKINEK!!

Ez a nagy kérdés foglalkoztat amióta kis gazdaságomba bekerültek a fürjek.

Alapvetően a természetes étrend híve vagyok, mind az emberi, mind az állati táplálkozás terén. Azt gondolom, minél kevésbé feldolgozott élelmiszert eszünk, vagy etetünk az állatainkkal, annál közelebb kerülünk az egészséghez.

Ezt az elvet szerettem volna alkalmazni a fürjeknél is, ám már az indulásnál azt a tanácsot kaptam a napos állatokhoz (csibe és fürj), hogy kikelés után célszerű egy kis tápot adni, mert anélkül nehéz útnak indítani a kikelt csibéket. Ezt a tanácsot meg is fogadtam, mert nem lett volna szívem a frissen született kiscsibékkel kísérletezni, bár valóban kísérletezőkedvű ember vagyok, és a későbbiek során meg is tettem ezt.

A tápos indítás be is vált, keverve apróra vágott főtt tojással, szépen nőttek, gyarapodtak, erősödtek a kis fürjek.

Ezután jött a kérdés, hogy hogyan tovább? Mindenképp természetes takarmánnyal szerettem volna őket etetni, ezért a táphoz lassanként kezdtem keverni egy kis tritikálét. Azért a tritikálét választottam, mert a takarmányok közül ez volt a legapróbb szemű, és a kisméretű fürjeknek azt gondoltam ezt a legkönnyebb megenni. Eszegették is bár látszott, hogy, nem túl könnyen. Még mindig nagy volt nekik a szem.

Ebből jött az ötlet, hogy daráltassunk nekik keveréket.Tettünk bele tritikálét, borsót, árpát, kukoricát, és apróra daráltattuk. Ezt szerették is nagyon, eleinte táppal keverve, később tisztán kapták. A baj az volt vele, hogy a darálás során sok lett benne a poros rész, amit nem ettek meg, így sok hulladék keletkezett.

Ez idő közben már elkezdtek tojni a fürjeink (6 hetesen), így a takarmányozás tojásra gyakorolt hatását is megfigyelhettük.

Két helyen tartottuk ekkor a fürjeket, egy részük egy zárt padozatú tágas ketrecben volt, egy félig nyitott épületben, másik részük pedig körbehálózott tágas röpdében.

A takarmányt mindkét csapat egyformán kapta.

Na már most a tapasztalat pedig az, hogy a két csapat nem egyformán tojt.  A  ketrecben tartott fürjek szépen egyenletesen tojtak, mind méretben, mind mennyiségben, ellenben a szabadon tartottak kiszámíthatatlanul, egyszer sokat, máskor keveset, és a méret is változó volt, kicsi és nagy tojás egyaránt megtalálható volt közte.

Ezt követően találtam rá a dabasi Vitafortos tápra, ami kifejezetten fürjeknek lett összeállítva, tudtommal nincs is több ehhez hasonló az országban. A fürjtartóknak nagyon jó tapasztalataik vannak ezzel a táppal kapcsolatban, én magam is láttam saját szememmel egy ilyen táppal etetett állomány tojásait. Gyönyörű egyenletes méretű tojások voltak! Ez győzött meg arról, hogy kipróbáljam én is a saját fürjemnél.

Ez a próba nagyon bevált, a fürjek gyönyörűen tojtak, sokat, nagyokat, és egyenletes méretűeket.

Ám az ára igen borsos ennek a tápnak, ezért újra kísérletezésbe fogtam, a kérdés az, hogy hogyan tudom úgy lecsökkenteni a takarmányozás költségét, hogy a tojástermelés jelentősen ne változzon.

Első ötletként nagy arányban apró,törött szemű tritikálét és egy kedvezőbb árú tápot kevertem a Vitafortos táphoz. 

Az eredmény kb. 2 hét múlva jelentkezett, a tojások mennyisége jelentősen csökkent, az átlagos méret kisebb lett, a szórás pedig megnőtt.

Ez a tapasztalat további kutatásra ösztönöz, jelenleg az arányok javításán dolgozom, illetve kiegészítem a takarmányokat vitamin készítménnyel, valamint almaecetes vízzel.

A célom a tojás mennyiségének növelése, illetve a szórás csökkentése. A tojások átlagos méretével elégedett vagyok.

Mindeközben pedig továbbra is élénken foglalkoztat a természetes takarmány kontra táp kérdése?

Vajon miért tojik olyan szépen az egyik táptól?

Miért nem tojik úgy a másiktól?

Van valami különleges összetevő?

Vagy csak az arányokon múlik?

És ha azon múlik, és a tápanyagok összetétele ilyen fontos, és jelentős különbséget eredményez, akkor hogy van ez nálunk embereknél??

A hétvégén új fürjcsapattal bővült az állományunk, 180 db fürjtojó érkezett, kakas nélkül! Ez egészen új dolog volt számomra, hogy a fürj tojóját kakas nélkül is tartják! Mindezidáig a leírásokban, szakirodalomban csak kakassal együtt tartott fürjekről olvastam.

Mégpedig ezt ajánlják:

Étkezési célra termel tojás esetén 5 tojóhoz 1 fürjkakast számoljunk.

Keltetésre szánt tojás esetén 3 tojóhoz 1 kakast tegyünk.

Most pedig fel lettem világosítva, hogy étkezési célra szánt tojás termelés esetén nem szükséges a tojó mellett fürjkakast tartani. Így hát most kakas nélküli csupa tojó csapatom lett.

Ehhez hozzá kell tennem, hogy valóban, amikor az én fürjeim ivarérettek lettek és szétválogattam a kakasokat és tojókat külön ketrecbe, néhány napig elkülönítve laktak. És valóban a tojók akkor is tojtak, sőt! Akkor ugrott meg a tojások száma, amikor a kakasok különköltöztek. Láthatóan nyugodtabbak lettek a tojók, békésen elüldögéltek, míg a szétválasztás előtt állandó nyüzsgésben voltak, valaki mindig kergetett valakit. Ám mivel a szakirodalom szerint szükséges a kakas, ezért az előírt mennyiséget visszahelyeztem a tojókhoz a ketrecbe. A békének azon nyomban lőttek, bár korántsem volt akkora háború, mint a kakas túltengéses állapotban.

Most kíváncsian várom, milyen lesz a tojástermelés a kakas mentes állományban.

Ezt az új csapatot ketrecestől vásároltam, gondolva a télre, amit állítólag nem olyan jól bírnak a fürjek, (legalábbis a szakirodalom szerint, de ennek már nem tudom, milyen mértékben lehet hinni), és fűtött helyen fogom tartani őket a zord idők idején. A kinti röpdés csapat is be fog költözni télire fűtött helységbe.

Fura érzés volt látni a ketrecekben tömörülő fürjeket, eleinte nagyon berzenkedtem tőle. Nem szeretem, ha egy állat be van zárva, az én filozófiám az, hogy ha állatot tartok, akkor kötelességem megadni neki a természetéhez legközelebb eső tartásmódot, cserébe azért,hogy engem táplál.

És megint egy találkozás azzal, hogy az elgondolás és a gyakorlat között szakadék támadhat: Nálunk két csapat fürj volt a nyáron, az egyik csapat szabadon, tágas röpdében élt, homokfürdővel, búvóhellyel, mozgási lehetőséggel. Egy kisebb csapat pedig viszonylag tágas fa, teli aljú, nem rácsos padozatú ketrecben. A tapasztalat az, hogy a röpdés csapatban a tojástermelés teljesen rapszódikus, hullámzó, kiszámíthatatlan. Míg a ketreces csapatnál sokkal egyenletesebben tojtak a fürjek. Én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy tojjon egy fürj, mindenképp "jól" kell éreznie magát. Vagyis, ha megkapja azt, ami számára fontos és szükséges,akkor fog tojást termelni, tojni. Nos ehhez képest a szerintem kevésbé jól tartott ketreces csapatban tojtak többet a fürjek. Ez igen érdekes, és elgondolkodtató tapasztalat.

Kis fürjeim szorgalmasan tojnak, mi pedig szorgalmasan esszük a tojásokat.

Leginkább nyersen szoktuk megenni, persze nem a tojásból kiszívva, natúr, az úgy sehogy sem menne, de mert nyersen a legegészségesebb, így tudjuk a legtöbb jótékony hatását kihasználni, ezért találtam ki a gyümölcsturmixos szuper reggelit.

Ez úgy néz ki, hogy összeturmixolok bármilyen idénygyümölcsöt fejenként 3 db nyers fürjtojással, szűrt vízzel és mézzel. Isteni finom, kicsi, nagy nagyon szereti nálunk.

A fürjtojást nyugodtan lehet enni nyersen, nem szalmonellás, és rengeteg ásványi anyag, vitamin van benne. Mi most vitaminkapszulák helyett ezt isszuk reggelente.

A fürjeink eddig egy ólban kialakított polcos rendszerű ketrecben várták, hogy elkészüljön a kifutójuk, és végre szabadabban mozoghassanak. Ím elkészült. Az egyik sarokban egy nagyobb homokkupac várta őket, amit hamar fel is fedeztek, és boldog porfürdőzést csaptak.

Most nagyon nagy helyük lett, amit láthatólag élveznek is, a nagy meleg miatt pedig mindenképp sokkal kellemesebb, mint a félig zárt, fülledt ólban. Tervbe van véve még két csapat telepítése a kifutóba, a hely elég nagy, kényelmesen el fognak férni.

Az augusztusból már csak 16 nap van hátra. Vajon mennyire fogják tartani az ígért határidőt a fiatal gazda pályázat eredményhirdetése kapcsán?

Mint ahogy azt a Kezdetek-ben írtam 2015. június elején fiatal gazda pályázatot adtam be, hogy annak segítségével önálló gazdaságot hozhassak létre.

A fiatal gazda pályázat egy teljes egészében vissza nem térítendő támogatás, azoknak a fiataloknak, akik mezőgazdasággal akarnak foglalkozni. A célja tulajdonképpen az, hogy minél több agráros fiatalt vonjon be a termelésbe, mert a mai termelő társadalom "elöregedik". Legalábbis ezt mondják. Én nem tudom, hogy ez így van, vagy sem, egy biztos, én nagy örömmel üdvözöltem a lehetőséget, hiszen ahogy már említettem nálunk a család eddig nem gazdálkodott, földünk, gazdaságunk eddig nem lévén, ebben látok lehetőséget megteremteni azt.

Pályázatíró cég segítségével írtuk meg a pályázatot, magam nem mertem vállalni, hiszen nincs tapasztalatom a pályázatírásban.

Az ígéretek szerint júliusban elbírálták Debrecenben a pályázatokat, augusztusban pedig elküldik Budapestre átnézésre. Augusztus végére, szeptember elejére ígérték a kiértesítést.

Most drukkolva várjuk az augusztus végét, megkezdődött a visszaszámlálás.

Már csak 25 nap van hátra!