Ez a nagy kérdés foglalkoztat amióta kis gazdaságomba bekerültek a fürjek.
Alapvetően a természetes étrend híve vagyok, mind az emberi, mind az állati táplálkozás terén. Azt gondolom, minél kevésbé feldolgozott élelmiszert eszünk, vagy etetünk az állatainkkal, annál közelebb kerülünk az egészséghez.
Ezt az elvet szerettem volna alkalmazni a fürjeknél is, ám már az indulásnál azt a tanácsot kaptam a napos állatokhoz (csibe és fürj), hogy kikelés után célszerű egy kis tápot adni, mert anélkül nehéz útnak indítani a kikelt csibéket. Ezt a tanácsot meg is fogadtam, mert nem lett volna szívem a frissen született kiscsibékkel kísérletezni, bár valóban kísérletezőkedvű ember vagyok, és a későbbiek során meg is tettem ezt.
A tápos indítás be is vált, keverve apróra vágott főtt tojással, szépen nőttek, gyarapodtak, erősödtek a kis fürjek.

Ezután jött a kérdés, hogy hogyan tovább? Mindenképp természetes takarmánnyal szerettem volna őket etetni, ezért a táphoz lassanként kezdtem keverni egy kis tritikálét. Azért a tritikálét választottam, mert a takarmányok közül ez volt a legapróbb szemű, és a kisméretű fürjeknek azt gondoltam ezt a legkönnyebb megenni. Eszegették is bár látszott, hogy, nem túl könnyen. Még mindig nagy volt nekik a szem.
Ebből jött az ötlet, hogy daráltassunk nekik keveréket.Tettünk bele tritikálét, borsót, árpát, kukoricát, és apróra daráltattuk. Ezt szerették is nagyon, eleinte táppal keverve, később tisztán kapták. A baj az volt vele, hogy a darálás során sok lett benne a poros rész, amit nem ettek meg, így sok hulladék keletkezett.
Ez idő közben már elkezdtek tojni a fürjeink (6 hetesen), így a takarmányozás tojásra gyakorolt hatását is megfigyelhettük.
Két helyen tartottuk ekkor a fürjeket, egy részük egy zárt padozatú tágas ketrecben volt, egy félig nyitott épületben, másik részük pedig körbehálózott tágas röpdében.
A takarmányt mindkét csapat egyformán kapta.
Na már most a tapasztalat pedig az, hogy a két csapat nem egyformán tojt. A ketrecben tartott fürjek szépen egyenletesen tojtak, mind méretben, mind mennyiségben, ellenben a szabadon tartottak kiszámíthatatlanul, egyszer sokat, máskor keveset, és a méret is változó volt, kicsi és nagy tojás egyaránt megtalálható volt közte.
Ezt követően találtam rá a dabasi Vitafortos tápra, ami kifejezetten fürjeknek lett összeállítva, tudtommal nincs is több ehhez hasonló az országban. A fürjtartóknak nagyon jó tapasztalataik vannak ezzel a táppal kapcsolatban, én magam is láttam saját szememmel egy ilyen táppal etetett állomány tojásait. Gyönyörű egyenletes méretű tojások voltak! Ez győzött meg arról, hogy kipróbáljam én is a saját fürjemnél.
Ez a próba nagyon bevált, a fürjek gyönyörűen tojtak, sokat, nagyokat, és egyenletes méretűeket.
Ám az ára igen borsos ennek a tápnak, ezért újra kísérletezésbe fogtam, a kérdés az, hogy hogyan tudom úgy lecsökkenteni a takarmányozás költségét, hogy a tojástermelés jelentősen ne változzon.
Első ötletként nagy arányban apró,törött szemű tritikálét és egy kedvezőbb árú tápot kevertem a Vitafortos táphoz.

Az eredmény kb. 2 hét múlva jelentkezett, a tojások mennyisége jelentősen csökkent, az átlagos méret kisebb lett, a szórás pedig megnőtt.

Ez a tapasztalat további kutatásra ösztönöz, jelenleg az arányok javításán dolgozom, illetve kiegészítem a takarmányokat vitamin készítménnyel, valamint almaecetes vízzel.
A célom a tojás mennyiségének növelése, illetve a szórás csökkentése. A tojások átlagos méretével elégedett vagyok.
Mindeközben pedig továbbra is élénken foglalkoztat a természetes takarmány kontra táp kérdése?
Vajon miért tojik olyan szépen az egyik táptól?
Miért nem tojik úgy a másiktól?
Van valami különleges összetevő?
Vagy csak az arányokon múlik?
És ha azon múlik, és a tápanyagok összetétele ilyen fontos, és jelentős különbséget eredményez, akkor hogy van ez nálunk embereknél??